Pszichológus, természetgyógyász

Gyógynövények a fitoterápiás gyakorlatban 1.


1. APRÓBOJTORJÁN (Közönséges párlófű)

Tipp a felismeréshez: Nyúlánk, füzérszerűen álló sárga virágairól, félbeszárnyalt (nagyobb és kisebb levélkékből álló), molyhos leveleiről és a szárra tapadó, horgas sörtéjű terméseiről könnyű felismerni.

  • Latin név: Agrimonia eupatoria (rózsafélék – Rosaceae család)
  • Felhasznált drog: Agrimoniae herba (a növény virágos, leveles hajtásvége)
  • Fő hatóanyagok: Cserzőanyagok (katechin típusú tanninok, 4–10%), flavonoidok, kovasav, triterpének, keserűanyagok, nyomokban illóolaj.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Belsőleg (forrázat): 1 teáskanál (kb. 1,5–2 g) drogot 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, 10–15 percig lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük. Naponta 2–3 csészével fogyasztható.
    • Külsőleg (főzet): Toroköblögetésre vagy lemosásra 2 evőkanál drogot 2,5 dl vízben 5 percig főzünk a magasabb cserzőanyag-kioldódás érdekében.
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Emésztőrendszer: Összehúzó (adsztringens) és gyulladáscsökkentő hatása miatt akut, nem fertőző hasmenés, gyomor- és bélhurut esetén kiváló. Epeutak gyulladásánál és enyhe epepangásnál is alkalmazzák.
    • Külsőleg: Torok-, garat- és szájnyálkahártya-gyulladás (énekesek, tanárok rekedtsége!), ínyvérzés öblögetésére, valamint nehezen gyógyuló sebek borogatására.
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: Az epeúti gyulladás orvosi kivizsgálást igényel; nem önálló kezelési javallat. Krónikus székrekedés esetén kerülendő (cserzőanyagai miatt), illetve vaskészítményekkel vagy más gyógyszerekkel egyszerre bevéve gátolhatja azok felszívódását (tartsunk 2 óra szünetet!).

2. ARANYVESSZŐ (Közönséges / Magas aranyvessző ~ Jágerkender, Aranyos istápfű, Aranyos ruta)

Tipp a felismeréshez: Hosszúkás, fűrészes szélű, szórt állású levelei és a szár csúcsán bugában vagy fürtben nyíló aranysárga fészekvirágzatai vannak.

  • Latin név: Solidago virgaurea (közönséges) és Solidago gigantea (magas) (őszirózsafélék – Asteraceae család)
  • Felhasznált drog: Solidaginis herba / Solidaginis virgaureae herba (virágos, leveles hajtás)
  • Fő hatóanyagok: Flavonoidok (rutin, kvercitrin, izokvercitrin), triterpén szaponinok, fenolglikozidok (lejokarpozid, virgaureozid – csak a közönséges aranyvesszőben!), cserzőanyagok, illóolaj.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Forrázat: 1–2 teáskanál (kb. 3–5 g) drogot 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, 10–15 percig lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük. Naponta 2–3 csészével fogyasztható, bőséges folyadékbevitellel (napi 2–2,5 liter víz) együtt.
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Vizeletkiválasztó rendszer: Kiváló vizelethajtó (akvaretikus – nem borítja fel az elektrolit-háztartást), gyulladáscsökkentő és enyhe simaizom-görcsoldó. Alsó húgyúti fertőzések (hólyaghurut) átöblítő terápiájára, vesehomok és vesekőképződés megelőzésére alkalmazzák.
    • Anyagcsere: Enyhe ödémák csökkentésére, reumás és köszvényes panaszok kiegészítő kezelésére.
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: A húgyúti átöblítés csak megfelelő folyadékbevitellel és orvosi okból kialakult ödéma kizárásával értelmezhető. Szív- vagy veseelégtelenség okozta vizenyők (ödémák) esetén tilos a fokozott folyadékterhelés miatt. Fészkesvirágzatúakkal szembeni allergia esetén óvatosság szükséges.

3. BENEDEKFŰ (Keserű bogáncs, Áldott bogáncs, Áldottfű)

Tipp a felismeréshez: Szúrósan fogazott, pókhálósan szőrös leveleiről és a tüskés fellevelekkel körülvett, halványsárga virágzatáról ismerhető fel (keserű bogáncsnak is hívják).

  • Latin név: Cnicus benedictus (őszirózsafélék – Asteraceae család)
  • Felhasznált drog: Cardui benedicti herba (virágos, leveles hajtásvég)
  • Fő hatóanyagok: Szeszkviterpén-lakton keserűanyagok (knicin – nagyon magas keserűérték!), lignánok, flavonoidok, cserzőanyagok, nyálkaanyag, nyomokban illóolaj.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Forrázat: 1 teáskanál (kb. 1,5–2 g) drogot 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, 10 percig állni hagyjuk. Naponta 2–3 alkalommal, étkezés előtt 30 perccel fogyasztandó (ízesítés nélkül, mert a keserű íz reflexesen indítja be a gyomornedv-elválasztást!).
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Emésztőrendszer: Tipikus keserűanyag-tartalmú étvágyjavító (amarum). Fokozza a nyál-, a gyomornedv- és az epeelválasztást, javítja a fehérje- és zsíremésztést, csökkenti a puffadást és a teltségérzetet.
    • Roborálás: Lábadozó betegek, idősek emésztési gyengesége esetén általános erősítő.
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: Gyomor- és nyombélfekély, reflux, savtúltengés (fokozza a savtermelést!), valamint epeúti elzáródás és fészkesvirágzatúakkal szembeni allergia esetén ellenjavallt. Túladagolva hányingert, hányást okozhat.

4. BODZA (Fekete bodza)

Tipp a felismeréshez: Páratlanul szárnyalt, fűrészes szélű levelei és lapos, tányérszerű, sárgásfehér, jellegzetesen édeskés illatú bogernyő virágzatai vannak.

  • Latin név: Sambucus nigra (pézsmapázsitfélék / bodzafélék – Adoxaceae / Caprifoliaceae család)
  • Felhasznált drog: Sambuci flos (bogernyő virágzat) – Megjegyzés: az érett termés (Sambuci fructus) csak hőkezelve fogyasztható!
  • Fő hatóanyagok (virág): Flavonoidok (rutin, izokvercitrin, kempferol), klorogénsav, triterpének, szterolok, nyálkaanyagok, szaponinok, nyomokban illóolaj, káliumsók.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Forrázat: 2 teáskanál (kb. 3–4 g) szárított virágot 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, 10 percig lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük. Megfázáskor forrón fogyasztva izzasztó hatású.
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Légzőrendszer és meghűlés: Klasszikus izzasztó (diaforetikus), lázcsillapító és köptető hatású szer meghűléses, vírusos felső légúti betegségekben.
    • Egyéb: Enyhe vizelethajtó és immunrendszert támogató hatása is van (érett, főzött bogyója magas antocián- és vitamintartalmú).
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: A nyers termés, a levél és a kéreg mérgező, mert cianogén glikozidot (szambunigrint) tartalmaz, ami hányást és hasmenést okoz (hőkezeléssel a méreganyag lebomlik). A virágnak nincs ismert mellékhatása.

5. BORÓKA (Közönséges boróka)

Tipp a felismeréshez: Hármas örvökben álló, szúrós tűlevelei és borsónyi, hamvaskék-fekete színű, három osztatú varrattal ellátott tobozbogyói vannak.

  • Latin név: Juniperus communis (ciprusfélék – Cupressaceae család)
  • Felhasznált drog: Juniperi pseudofructus / Juniperi galbulus (érett, kékesfekete tobozbogyó)
  • Fő hatóanyagok: Illóolaj (1–2%: alfa-pinén, terpinén-4-ol, szabinén), flavonoidok (amentoflavon), cserzőanyagok, invertcukor (kb. 30%), gyanta.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Forrázat: 1 teáskanál (kb. 2 g) enyhén szétnyomott tobozbogyót 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, 10–15 percig lefedve állni hagyjuk. Naponta max. 2 csészével fogyasztható, szigorúan kúraszerűen (legfeljebb 4 hétig)!
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Vizeletkiválasztó rendszer: Erős vizelethajtó (főleg a terpinén-4-ol fokozza a vesék vérellátását és szűrését). Húgyúti fertőzések átöblítésére és ödémák csökkentésére használják.
    • Emésztőrendszer: Étvágyjavító, puffadáscsökkentő, szélhajtó, emésztésserkentő.
    • Külsőleg: Illóolaja vagy szeszes kivonata reumás, ízületi és izomfájdalmak bedörzsölőszere (vérbőségfokozó).
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: Akut és krónikus vesegyulladásban (nephritis), veseelégtelenségben és várandósság alatt SZIGORÚAN TILOS! Túladagolása vagy 4 hétnél hosszabb szedése vesekárosodást, véres vizeletet okozhat.

6. BORSMENTA (Borsosmenta)

Tipp a felismeréshez: Négyélű, gyakran lilás árnyalatú szára, keresztben átellenes, nyeles, fűrészes szélű levelei és dörzsölésre azonnal felismerhető, erős mentolos illata van.

  • Latin név: Mentha piperita / Mentha × piperita (árvacsalánfélék – Lamiaceae család)
  • Felhasznált drog: Menthae piperitae folium (levél)
  • Fő hatóanyagok: Illóolaj (1–3%: mentol 35–55%, menton, mentil-acetát), cserzőanyagok (rozmaringsav), flavonoidok, keserűanyagok.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Forrázat: 1 teáskanál (kb. 1,5–2 g) szárított levelet 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, és szigorúan lefedve 10 percig állni hagyjuk (hogy a mentol ne illanjon el). Naponta 2–3 csészével fogyasztható.
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Emésztőrendszer: Kiváló simaizom-görcsoldó, szélhajtó (puffadásgátló), epehajtó (koleretikus) és hányingercsillapító (utazási betegség, irritábilis bél szindróma – IBS esetén is).
    • Külsőleg és inhalálva: Illóolaja külsőleg hűsítő, helyi érzéstelenítő és viszketéscsillapító (rovarcsípés, tenziós fejfájás halántékra kenve), inhalálva pedig légúti fertőtlenítő és orrdugulás-csökkentő.
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: Reflux (GERD) és gyomorsavtúltengés esetén ellenjavallt (ellazítja a nyelőcső alsó záróizmát, így fokozza a gyomorégést!), valamint epekövesség és súlyos májkárosodás esetén is kerülendő. Csecsemők és kisgyermekek (2–3 éves kor alatt) arcára, orra alá illóolaját kenni TILOS, mert gégegörcsöt és légzésleállást okozhat!

7. CICKAFARK (Közönséges cickafark)

Tipp a felismeréshez: Többszörösen szárnyasan szeldelt, „ezerlevelű” (innen a millefolium név) levelei és sűrű, lapos sátorozó bogernyőben álló fehér (ritkán rózsaszínes) apró fészekvirágzatai vannak.

  • Latin név: Achillea millefolium (őszirózsafélék – Asteraceae család)
  • Felhasznált drog: Millefolii herba (virágos hajtás) vagy Millefolii flos (virágzat)
  • Fő hatóanyagok: Illóolaj (kék színű kamazulén, kámfor, cineol), szeszkviterpén-lakton keserűanyagok (achillein), flavonoidok (apigenin, luteolin), cserzőanyagok.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Forrázat: 1–2 teáskanál (kb. 2–4 g) drogot 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, 10–15 percig lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük. Naponta 2–3 csészével fogyasztható.
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Nőgyógyászat: Simaizom-görcsoldó, gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító hatása miatt görcsös menstruáció (dysmenorrhoea), rendszertelen ciklus, alhasi gyulladások (ülőfürdőként is!) és klimaxos panaszok alapvető gyógynövénye.
    • Emésztőrendszer: Keserűanyagai révén étvágyjavító, epehajtó, gyomor- és bélgörcsoldó, puffadáscsökkentő.
    • Külsőleg: Vérzéscsillapító, hámosító és fertőtlenítő hatású sebekre, szájnyálkahártya-gyulladásra.
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: Fészkesvirágzatúakkal (Asteraceae) szembeni allergia és várandósság esetén (méhösszehúzó hatása miatt) ellenjavallt.

8. CITROMFŰ (Orvosi citromfű)

  • Latin név: Melissa officinalis (árvacsalánfélék – Lamiaceae család)
  • Felhasznált drog: Melissae folium (levél)
  • Fő hatóanyagok: Illóolaj (citronellál, citrál – geraniál és nerál), cserzőanyagok (rozmaringsav), flavonoidok, triterpének.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Forrázat: 1–2 teáskanál (kb. 2–3 g) levelet 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, és lefedve 10 percig állni hagyjuk. Naponta 2–3 csészével, alvászavar esetén lefekvés előtt 30–60 perccel fogyasztandó.
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Idegrendszer: Nyugtató, feszültségoldó, szorongáscsökkentő és enyhe altató hatású (stressz, ideges kimerültség, vizsgadrukk, elalvási nehézségek esetén).
    • Emésztőrendszer és szív: Idegi eredetű gyomor- és bélpanaszok, görcsök, puffadás, valamint stressz okozta szapora szívverés enyhítésére.
    • Külsőleg: Magas rozmaringsav-tartalma miatt antivirális hatású, krém vagy erős forrázat formájában kiváló ajakherpesz (Herpes simplex) ellen.
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: Jelentős mellékhatása nincs (várandósság és szoptatás alatt is az egyik legbiztonságosabb nyugtató teanövény), de pajzsmirigy-alulműködés esetén nagy dózisban óvatosság javasolt (gátolhatja a TSH-kötődést).
  • Tipp a felismeréshez: Négyélű szára, keresztben átellenes, tojásdad, csipkés szélű, erősen erezett (ráncos felületű) levelei és dörzsölésre tiszta citromos illata van.

9. CSIPKERÓZSA (Gyepürózsa)

  • Latin név: Rosa canina (rózsafélék – Rosaceae család)
  • Felhasznált drog: Cynosbati pseudofructus (áltermés / csipkebogyó, magokkal vagy kimagozva)
  • Fő hatóanyagok: C-vitamin (aszkorbinsav, akár 0,5–1,5%), pektin, gyümölcssavak (almasav, citromsav), karotinoidok (likopin, béta-karotin), flavonoidok, cserzőanyagok.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Hideg vizes áztatás (macerátum): 1 evőkanál (kb. 3–5 g) összevágott vagy megroppantott csipkebogyót 2,5 dl hideg vagy langyos (max. 40 °C-os) vízzel leöntünk, és 6–8 órán át (egy éjszakán át) állni hagyjuk, majd sűrű szűrőn leszűrjük (forrázni tilos, mert a C-vitamin elbomlik!).
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Immunrendszer és roborálás: Természetes C-vitamin- és antioxidáns-forrás meghűléses betegségek megelőzésére, lábadozás idején, tavaszi fáradtság és legyengült immunrendszer erősítésére.
    • Keringés és kiválasztás: Flavonoidjai és C-vitaminja révén érfalerősítő, hajszálér-törékenység elleni, gyümölcssavai és pektinje pedig enyhe vizelet- és hashajtó hatású. (Porított magja ízületi kopásnál gyulladáscsökkentő.)
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: Nincs jelentős ellenjavallata; a termés belsejében lévő szúrós magszőrök irritálhatják a nyálkahártyát, ezért mindig alaposan át kell szűrni.
  • Tipp a felismeréshez: Tüskés cserje páratlanul szárnyalt levelekkel, halványrózsaszín vagy fehér öt szirmú virágokkal, és élénkpiros, ovális, fényes héjú álterméssel.

10. DIÓFA (Közönséges dió)

  • Latin név: Juglans regia (diófafélék – Juglandaceae család)
  • Felhasznált drog: Juglandis folium (levél) és Juglandis pericarpium (zöld termésburok)
  • Fő hatóanyagok: Cserzőanyagok (ellagitanninok, kb. 10%), naftokinon-származék (juglon – főleg a friss levélben és zöld burokban), flavonoidok, C-vitamin, nyomokban illóolaj.
  • Elkészítés és adagolás:
    • Belsőleg (forrázat): 1 teáskanál (kb. 1,5–2 g) szárított levelet 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, 10 percig állni hagyjuk. Naponta 1–2 csészével, rövid ideig fogyasztható.
    • Külsőleg (főzet): Lemosásra, borogatásra vagy ülőfürdőhöz 2–3 evőkanál drogot 0,5 liter vízben 10 percig főzünk.
  • Főbb javallatok (hatások):
    • Külsőleg (ez a fő alkalmazási területe!): Erős összehúzó (adsztringens), gyulladáscsökkentő, antibakteriális és gombaellenes hatású. Ekcéma, akné, nehezen gyógyuló sebek, aranyér, fehérfolyás (ülőfürdő), túlzott láb- és kézizzadás, valamint száj- és ínygyulladás kezelésére kiváló.
    • Belsőleg: Akut, nem fertőző hasmenés, gyomor- és bélhurut csillapítására, valamint vércukorszint-csökkentő teakeverékek kiegészítőjeként.
  • Ellenjavallatok, mellékhatások: Magas cserzőanyag-tartalma miatt érzékeny gyomrúaknál hányingert okozhat; belsőleg csak rövid ideig (max. 1–2 hétig) alkalmazható, és más gyógyszerektől 2 óra különbséggel kell bevenni.
  • Tipp a felismeréshez: Nagy termetű fa 5–9 ép szélű, elliptikus levélkéből álló, páratlanul szárnyalt, aromás illatú levelekkel.